Légy az otthonom!
Párterápiás és önismereti tréning
kételkedőknek, jegyeseknek,
házasoknak és mindenkinek

Facebook

Twitter üzenőfal

Utolsó 3: #legyazotthonom

Megosztás

Napi mese archív

A városi kisfiú életében először volt falun. Épp a járdán állt, amikor megállt mellette egy lovas kocsi, és az idős kocsis betért az üzletbe. A kisfiú csodálkozva bámulta a lovat. Még életében sosem látott ilyet. Amikor az öregember kijött az üzletből, és indulni készült, a kisfiú megszólalt:
- Uram, azt hiszem figyelmeztetnem kell önt, hogy éppen most folyt ki belőle az összes üzem-anyag.
Egy férfi, azzal a szándékkal, hogy növelje gyermekeiben a zene szeretetét, vásárolt nekik egy zongorát. Amikor hazaért, a gyermekei töprengve nézték a zongorát:
- Hol kell ezt bedugni a konnektorba? - kérdezték.
Szülők: Miért van az, hogy bár Johnny fiatalabb, mint te, mégis jobb jegyeket hoz?
Hétéves gyermek: Mert Johnny szülei okosak.
Egy kétségbeesett házaspár kihívta sürgősen a gyermekpszichológust, mert nem tudták, hogy mit tegyenek kisfiukkal, aki a szomszédfiú hintalovára ült, és nem volt hajlandó többé leszállni róla. Annak ellenére nem, hogy otthon három hintalova is volt, hajthatatlanul a barátja lován akart lovagolni. Amikor megpróbálták lehúzni onnan, úgy elkezdett sikítozni és üvölteni, hogy azon mód békén hagyták.
A pszichológus először is megegyezett a bérében, aztán odament a gyerekhez, gyengéden megcirógatta a haját, lehajolt hozzá, és mosolyogva súgott valamit a fülébe. A fiú abban a pillanatban leszállt a lóról, és szelíden követte szüleit haza.
- Milyen varázslatot űzött azzal a gyerekkel? - kérdezték a csodálkozó szülők.
A pszichológus előbb elkérte kialkudott bérét, csak azután válaszolta:
- Egyszerű. Csak lehajoltam, és azt mondtam neki: Ha nem szállsz le arról a lóról ebben a pillanatban, úgy megverlek, mint szódás a lovát. Engem ezért fizetnek, szóval komolyan mondom.
A gyermekek olyanok mint a tükör. Ha szeretetted veszik őket körül, ők is szeretetet sugároznak. Ha azonban a szeretet hiányzik, akkor semmit sem tudnak visszaadni.
Egy kisfiú rohant az utcán, majd hirtelen befordult az egyik sarkon, ahol összeütközött egy emberrel.
- Nahát! - méltatlankodott az ember. - Hová ez a nagy sietség?
- Haza - felelte a fiú -, és azért sietek, mert a mamám el fog fenekelni.
- Annyira vágyódsz a fenekelés után, hogy ezért rohansz haza? - kérdezte csodálkozva a férfi.
- Nem. De ha az apám előbb ér haza, mint én, akkor ó fenekel el.
Az amerikai elnök, William Howard Taft, legkisebb fia egy vacsorán tiszteletlen megjegyzést tett apjáról. Mindannyian annyira megbotránkoztak a fiú arcátlanságán, hogy csend ülte meg a termet.
- Nos - szólalt meg végül Mrs. Taft -, megbünteted a fiút?
- Ha a megjegyzést az apjának szánta, természetesen megbüntetem - mondta Taft. - De ha az Egyesült Államok elnökének mondta, ahhoz az alkotmányban biztosított joga volt.
Egyik főiskola dékánja üdvözölte az elsőéves lányokat, és úgy gondolta, érdemes a szexuális erkölcs kérdését is érintenie.
- A kísértés pillanataiban csak egy kérdést tegyenek fel maguknak: Érdemes-e a gyönyör egy órájáért egy egész életen át szégyenkezni?
A beszéd végén a dékán megkérdezte, hogy van-e valami kérdésük. Egy lány félénken felemelte a kezét, és azt kérdezte:
- Meg tudná mondani nekünk, hogyan tartson az egy óráig?
- Mirő1 tanultatok ma az iskolában? - kérdezte az apa tizenéves fiát.
- A szexről tartottak előadásokat - hangzott a válasz.
- A szexről? Miféle előadásokat?
- Először egy pap beszélt arról, hogy miért nem szabad. Aztán egy doktor beszélt arról, hogy hogyan nem szabad. Végül pedig az igazgató arról, hogy hol nem szabad.
Egy filozófus, akinek csak egy pár cipője volt, megkérdezte a susztert, hogy megvárhatná-e helyben, amíg az megjavítja a cipőit.
- Sajnos, éppen záróra - válaszolta a suszter -, vagyis nem tudom azonnal megjavítani őket.
- De miért nem jön vissza értük holnap?
- Csak ez az egy pár cipőm van, és nem járhatok cipő nélkül.
- Rendben van, kölcsön adok egy pár használt cipőt holnapig.
- Micsoda? Hogy másvalakinek a cipőjét viseljem? Minek néz maga engem?
- Ugyan miért tiltakozik az ellen, hogy más cipőjét hordja a lábán, amikor a feje tele van mások gondolataival?
Bárcsak jobban a pozíciódnak megfelelően öltöznél! Sajnálom, hogy így elengedted magad, ilyen kopottas lettél. - De hisz én nem is vagyok kopottas!
- Bizony, hogy az vagy! Bezzeg a nagyapád mindig olyan elegánsan öltözött. Az ő ruhái drágák és remekül szabottak voltak.
- Ha-ha, most megfogtalak! Ezek a nagyapám ruhái.
Joe nagybácsi meglátogatta a hétvégén a kis Jimmyt, aki úszott a boldogságtól, hogy példaképével aludhat egy ágyban.
Miután leoltották a lámpát, Jimmynek eszébe jutott valami:
- Hoppá! - kiáltotta. - Majdnem elfelejtettem. Azzal kiugrott az ágyból, és melléje térdelt. Mivel nem akart elmaradni a jó példával, Joe nagybácsi is kikászálódott az ágyból, és ő is letérdelt az ágy másik oldalán.
- Hűha! - suttogta megszeppenve Jimmy. - Ha ezt a mama holnap reggel észreveszi, kapsz majd tőle. A bili ugyanis ezen az oldalon van.
Amikor az öreg tengerész papagájának a köhögése állandósult, az öreg abbahagyta a dohányzást. Attól tartott ugyanis, hogy a pipafüst, amely gyakran betöltötte a szobát, ártalmas papagája egészségére.
Még állatorvoshoz is elvitte madarát, aki alapos vizsgálat után megállapította, hogy a madarat sem papagájkór, sem tüdőgyulladás nem kínozza, csupán pipázó gazdája köhögését utánozza.
Amikor a fiatal rabbi apja pozíciójába lépett, mindenkitől azt hallotta, hogy mennyire másképp viselkedik ő, mint édesapja.
- Éppen ellenkezó1eg! - válaszolta a fiatalember. - Pontosan olyan vagyok, mint az apám. Ő sem utánozott senkit, én sem utánozok senkit.
Mama: Tudtad-e, hogy Isten jelen volt akkor is, amikor elloptad a süteményt a konyhából? Gyerek: Igen.
Mama: És azt tudtad-e, hogy Isten mindent látott?
Gyerek: Igen.
Mama: És mit gondolsz, mit szólt a Jóisten mindehhez?
Gyerek: Azt mondta: "Ketten vagyunk, két süteményt vegyél!"
Egy vallásos beállítottságú asszony siránkozott a fiatalabb generáció viselkedése miatt.
- Mindennek az autó az oka! Túl nagy távolságokra képesek elmenni a fiatalok a tánc vagy a randevú kedvéért! Ugye, nagymama, a maga idejében nem így ment ez?
Mire a nyolcvanhét éves idős hölgy:
- Ami azt illeti, mi is olyan messzire mentünk, amennyire csak tudtunk.
Három fiút hoztak a bíróságra, akiket dinnyelopással vádoltak. Idegesen, a legrosszabbakra elkészülve álltak a bíró előtt, aki igen szigorú ember hírében állt.
Ám bölcs nevelőnek is mutatkozott. Miután kalapácsával az asztalra koppantott, így szólt:
- Aki ebben a teremben gyerekkorában egyetlen dinnyét sem lopott, emelje fel a kezét! Csend lett. A bírósági alkalmazottak, a rendőrök, érdeklődők - maga a bíró is - mind az asztalon hagyták kezüket.
Miután a bíró megelégedetten nyugtázta, hogy egyetlen kéz sem lendült a magasba, és így szólt:
- A vádat elejtem.
Egy férfi, aki negyvenhét évi riporterkedés és újságszerkesztői munka után nyugdíjba vonult, felhívta a helyi tantestületet, és miután elmondta szakmai hátterét, közölte, hogy szívesen részt venne az analfabétizmus megszüntetését célzó helyi programban. Hosszú ideig csend volt, majd megszólalt hang a drót másik végén:
- Nagyszerű, csak azt szeretném tudni, hogy tanítani akar vagy tanulni?
Egy asszony órákon keresztül azzal kínlódott, hogy a kapott használati utasítás segítségével összeszerelje a frissen vásárolt háztartási gépet. Végül is felhagyott vele, és az alkatrészeket otthagyta a konyhaasztalon. Elképzelhető, hogy mennyire meglepődött, amikor néhány órával később hazatérve a gépet tökéletesen összeszerelve, működőképes állapotban találta. A cselédlány megcsinálta.
- Hogy az ördögbe tudtad ezt összeszerelni? kérdezte.
- Tudja, asszonyom - hangzott a derűs válasz ha az ember nem tud olvasni, akkor kénytelen eszét használni.
Egyetemisták egy csoportja könyörgött a regényíró Sinclair Lewis-nek, hogy tartson nekik előadást, és magyarázza el, hogy hogyan lehetnének óli is írók. Lewis így kezdte előadását:
- Valójában hányan is akartok írók lenni? Az összes kéz a magasba lendült.
- Ebben az esetben semmi szükség az én beszédemre. Azt tanácsolom, menjetek haza, és írjatok, írjatok, írjatok!”.
Azzal zsebre vágta jegyzeteit, és elhagyta a termet.
Kétfajta nevelés van: az egyik arra tanít, hogy miből éljünk meg, a másik pedig arra, hogy hogyan éljünk. Andrew Carnegie-tól, a világ egyik leggazdagabb emberétő1 egyszer azt kérdezték:
- Ugye, ön bármikor leállhatott volna, hisz ön mindig gazdagabb volt, mint amennyire szükséges?
Azt válaszolta:
- Úgy van. Megállhattam volna bármikor, de nem tudtam, mert elfelejtettem, hogy hogyan kell megállni.
A kis Jancsi nagyon készült az iskolai színjátszás egyik szerepére. Édesanyja tudta, hogy fia mennyire szeretné eljátszani ezt a szerepet, de attól tartott, hogy nem fogja megkapni. Amikor kiválasztották a szereplőket, Jancsi hazatérve az iskolából, büszkén és izgalomtól repesve újságolta édesanyjának:
- Mami! Képzeld, mi történt! Arra választottak ki, hogy tapsoljak, és lelkesítsem a többieket.
A kis Mary lement a tengerpartra édesanyjával - Mami, játszhatok a homokban?
- Nem, kislányom, csak összekoszolnád a tiszta ruhádat.
- Belegázolhatok a vízbe?
- Nem. Vizes leszel, és megfázol.
- Játszhatok a gyerekekkel?
- Nem. Még majd eltűnsz a tömegben.
- Mami, vegyél nekem fagylaltot!
- Nem, megfájdul a torkod tőle. A kis Mary erre sírva fakadt. Mamája pedig a közelben álló asszonyhoz fordult, és így szólt: Uram, Isten! Látott már valaha is ilyen neurotikus gyereket?
- Hogy vannak a gyermekeid?
- Köszönöm, mindkettő jól van.
- Milyen idősek is?
- Az orvos három énes, az ügyvéd öt.
A fiatal vállalatvezető felhívta külföldi ügynöküket, és röviden így szólt hozzá: - Azért hívom, hogy utasításokat adjak. Ez a hívás három percig fog tartani. Én fogok beszélni, és kérem, hogy ne szakítson félbe. Ha bármilyen megjegyzése, vagy kérdése volna, küldje el azokat később. Azzal aztán bele is fogott mondandójába. Olyan gyorsan beszélt, hogy valamivel hamarébb fejezte be a tervezettnél. - Még van húsz másodpercünk - jegyezte meg a vonal végén lévő másik embernek. - Van valami mondanivalója? - Igen - hangzott a válasz. - Olyan gyorsan beszélt, hogy egyetlen szót sem értettem az egészből.
- Tudnál ajánlani egy jó doktort? - Javaslom, hogy fordulj dr. Csunghoz. Megmentette az életemet. - Hogy-hogy? - Az úgy történt, hogy nagyon beteg lévén elmentem dr. Csinghez. Bevettem a gyógyszerét, és rosszabbul éreztem magam. Ezért aztán elmentem Dr. Csanghoz. Bevettem az ő gyógyszerét is, és azt hittem, hogy meghalok. Végül elmentem dr. Csunghoz, de ő nem volt otthon.
- Miről tanultatok ma az iskolában? - kérdezte az apa tizenéves fiát. - A szexről tartottak előadásokat - hangzott a válasz. - A szexről? Miféle előadásokat? - Először egy pap beszélt arról, hogy miért nem szabad. Aztán egy doktor beszélt arról, hogy hogyan nem szabad. Végül pedig az igazgató arról, hogy hol nem szabad.
Az elmegyógyintézetben az egyik látogató megpillantott egy ápoltat, amint az előre-hátra dülöngélt egy székben, miközben gügyögve, gyengéden és megelégedve ismételgette: "Lulu, Lulu ...". - Mi baja ennek az embernek? - kérdezte a doktort. - Lulu. Az a nő faképnél hagyta őt - hangzott az orvos válasza. Ahogy tovább haladtak, elérkeztek a gumiszobába, amelynek a lakója állandóan a falba verte a fejét, és közben azt dünnyögte: "Lulu, Lulu ..." - Ennek is Lulu a problémája? - kérdezte a látogató. - Igen - válaszolta a doktor -; Lulu végül is ehhez a férfihez ment feleségül.
A siketnémák intézetének két lakója perlekedett egymással. Amikor az egyik ápoló odament, hogy rendet tegyen közöttük, azt látta, hogy az egyik háttal áll a másiknak, és rázkódik a nevetéstől. - Mi olyan vicces? És miért néz a másik rád olyan mérgesen? - kérdezte az ápoló, természetesen az ujjaival "jelelve". - Azért - válaszolta a néma, szintén az ujjaival -, mert ez káromkodni akar, de én nem nézek rá.
Egy földműves a háza melletti üres területen táblát állított fel, a következő felirattal: "EZT A FÖLDET ANNAK ADOM, AKI TELJESEN MEGELÉGEDETT." Egy gazdag farmer hajtott el arra, megállt, hogy elolvassa a táblát, és így szólt magában: - Ha barátunk ilyen könnyen megválik a földjétől, jobb lesz, ha én jelentkezem érte, még mielőtt valaki más elvenné. Gazdag vagyok, mindenem megvan, amire szükségem van, így hát megfelelek a feltételének. Azzal be is kopogott az ajtón, és elmondta, hogy miért jött. - Aztán te tényleg elégedett vagy? - kérdezte a földműves. - Tényleg az vagyok. Megvan mindenem, amire csak szükségem van. - Ember - kérdezte a földműves -, ha valóban elégedett vagy, akkor mi szükséged van még erre a földre is?
Az igazi tánchoz nem kell láb.
Egy régi indiai mese szerint a kisegér, a macskától való félelme miatt, állandó szorongásban élt. Egyszer egy varázsló megszánta, és macskává változtatta. De akkor meg a kutyától félt. Ezért aztán a varázsló kutyává változtatta. Ettő1 kezdve meg a párductól kezdett el félni. A varázsló ekkor párduccá változtatta. Erre meg a vadásztól reszketett. Itt aztán a varázsló feladta. Visszaváltoztatta kisegérré, mondván: - Bármit is tennék, úgysem segítene rajtad, hisz a szíved egérszív.
Egy vadnyugati kisvárosban már ötven éve ugyanabban a házban élt egy öreg ember. Egyik nap, mindenki legnagyobb meglepetésére, átköltözött a szomszédos házba. Megrohanták a helyi újságok riporterei, és tudni akarták, hogy vajon miért költözött el. - Azt hiszem, kitört belő1em a csavargó ösztön - válaszolta önelégült mosollyal.
A nászúton az ifjú pár már éppen ágyba akar feküdni a szállodában, amikor egy álarcos betörő tört szobájukba. Krétával kört rajzolt a padlóra odaintette a férfit, majd azt mondta neki: - Állj ide a körbe! Ha kilépsz onnan, keresztüllövöm a fejedet. Miközben a férfi úgy állt ott, mintha karót nyelt volna, a betörő mindent összeszedett, ami c. keze ügyébe került, és bedobálta egy zsákba. Már éppen távozni készült, amikor jobban szemügyre vette a csinos menyasszonyt, akin csak egy 1epedő volt. Magához intette, bekapcsolta a rádiót, táncolni kezdett vele, megölelte, megcsókolta - meg is erőszakolta volna, ha a nő hősiesen el nem lökte volna magától. Mikor aztán a betörő végre távozott, a nő odafordult a férjéhez, és rákiáltott: - Micsoda pipogya alak vagy te, hogy csak álltál a körben, és semmit sem tettél, miközben engem majdnem megerőszakolt az a gazember? - Nem igaz, hogy nem csináltam semmit sem - tiltakozott a férfi. - Ugyan mit csináltál? - Dacoltam vele. Minden egyes alkalommal, mikor hátat fordított nekem, kidugtam a lábam a körből.
- Nagyszerű prédikáció! - mondta a nőszövetség tagja, miközben a prédikátor kezét szorongatta. - Amit csak mondott, az mind ráillett erre, vagy arra az ismerősömre.